2000. április 11., kedd 14:12

Eloszedni az egyik legellentmondásosabb bandát a világon nem kis feladat. Filmet készíteni róluk pláne. De sikerült. The Filth and the Fury címu Sex Pistolsról szóló dokumentumfilm az egykori interjúk és a még sosem látott koncertfelvételek összevágásával igazi kuriózum lett. A fiúk nem sokat változtak: Johnny Rotten kapásból bojkottálta a film amerikai reklámját, mondván, hogy az nem ér semmit. Persze nem ilyen finoman fogalmazott.

A Sex Pistols

Vihar dúlt 1977-ben Angliában. A vihar okozója a Sex Pistols. Éppen II. Erzsébet királyno jubileumi éve van, mellékesen egy bizonyos Johnny Rottent és haverjait most rúgták ki az EMI kiadótól, majd az A&M-tol, hogy végül a Virgin-hez szegodjenek dalokat és történelmet írni. Persze a fiúk errol nem tudtak, nem is tudhattak, hogy oszinték legyünk tettek is rá, hogy kinek tetszik, amit csinálnak, és kinek nem. Csak jól akarták érezni magukat.

A Pistols újra együtt

Március 18-án jelentették be hivatalosan, hogy újra összeáll a Sex Pistols. A négy eredeti tag turnéra indul a világ körül, hogy megmutassák, még mindig olyan jók/rosszak, mint annak idején voltak. Nem világos azonban, hogy ha a filmen megjelenni illúzióromboló lett volna, akkor ez az újrakezdés mit jelent?

Rövid közízlésromboló receptünk következik: végy négy munkáscsaládból származó srácot, akik utálják a gazdagokat meg a fennálló rendszert, de dolgozni túl lusták. Adj nekik hangzatos nevet, amire az emberek odafigyelnek, aztán turnéztasd oket addig, amíg egy televízió interjút nem kíván készíteni velük. Ha a riporter enyhén részeg, a fiúk pedig megfeleloen pofátlanok, másnapra kész a bomba. Jöhetnek a szalagcímek, fikázás, rágódás, beszámolók elájuló nagymamákról, TV-t szétvero melósokról, meg arról, hogy soha az életben nem beszéltek még ilyen csúnyán a brit nemzeti televízióban. Az angol sajtónak azóta nem volt ilyen rágós témája, mióta John Lennon kijelentette, hogy népszerubbek Jézusnál, vagy amióta a Rolling Stones tagjait elkapták, ahogy kollektíve lepisáltak egy falat.

Johnny Rotten

Mi ebben a különleges? Ma már semmi. De mindez a ’70-es évek végén történt, és ráadásul a köztudottan liberális Brithonban. A banda, amelyik fennállásának 26 hónapja alatt egyetlen nagylemezt, és négy kislemezt adott ki, felforgatta a világot, és alapjaiban rengette meg a britek mindenbe vetett hitét.

Mégis mi volt a titkuk (ha volt ilyen)? Tulajdonképpen semmi. A négy srác unalmában elkezdett zenélni, aztán ez lett belole. Dolgozni lusták voltak (zenélni is). Egyedül a szemléletük volt egyéni, és persze a kinézetük. Eloször is magasról tettek minden konvencionális brit hagyományra, életmódra, társadalmi rétegre, az eroszak, a rombolás volt filozófiájuk. Azonnali kielégülést hirdettek. Le akarták dönteni a társadalmi korlátokat, a vagyoni és egyéb különbségeket, meg a botrányokozást sem vetették meg.

A Tagság

Az eredeti négy tag, Johnny Rotten ének?, Steve Jones gitár, Paul Cook dob, Glen Matlock basszus. Futott még: Sid Vicious aki késobb kábítószer túladagolásban halt meg, miután meggyanúsították barátnoje megölésével.

Tulajdonképpen errol szól a The Filth and the Fury címu dokumentumfilm is (mely cím egyébként az emlékezetes interjú után jelent meg a The Mirror címlapján), amelyet a banda életrol készítettek. Kicsit új, kicsit más, újszeru darab. Elsosorban nem csak a négy nagyszájú punkot mutatja be, akiknek minden célja az volt, hogy esténként jól berúgjanak, vagy esetleg belojék magukat, hanem mondanivalóval is rendelkeztek. Talán a régi idok idealizálása dereng fel, talán tényleg ez az igazság.

Mindenesetre a banda még élo tagjai is megjelennek (a zenészek nem láthatóak, csak a sziluettjük jelenik meg) a filmben, és saját szemszögükbol kommentálják az eseményeket. A rendezo azzal indokolta a csak kontúrok ábrázolását, hogy kicsit illúzióromboló lehet, ha az egykori “ideálok” egy karosszékben üldögélve, enyhén megpocakosodva fejtik ki egykori és mai nézeteiket.

Mellékesen a fiúk nem sokat változtak. John Lydon az egykori Johnny Rotten például kapásból bojkottálta a film amerikai reklámját, mondván, hogy az nem ér semmit (persze nem ilyen finoman fogalmazott), és elkezdte saját maga népszerusíteni. (Ha egy kicsit kötözködni akarunk, akkor azt is mondhatjuk, hogy nem csak az eszmék terjesztésében, hanem a bevételben is érdekelt.)

A botrányborító

Mindenesetre egy biztos, a tagok elégedettek a filmmel, köszönheto ez Julien Temple-nek, aki mindent megtett, hogy ne egy szokványos dokumentumfilmet készítsen. Igaz, hogy az események kronológiai sorrendben követik egymást, de a nyilatkozatok, az egykori interjúk és a még sosem látott koncertfelvételek összevágása igazi kuriózumot hozott létre.

Mindenképpen figyelemreméltó, hiszen nem volt még banda, amelyik ilyen rövid ido alatt ennyire felkavarta volna a kedélyeket és ekkorát változtatott volna a világon. Persze a punk ideológia és zene nem a Pistols-tól származik, de az o érdemük, hogy ezt a nagyközönség is megismerhette, és kelloképpen megutálhatta annak idején.

Azóta sok minden változott, az ideológia finomodott, feltuntek és eltuntek nagyszeru punk együttesek, Jello Biafrá-k és Nina Hagen-ek, jöttek-mentek a Clash-ek és Plasmatics-ek, de az egy Sex Pistols mindig marad.

Linkek

• A film hivatalos oldala
• Hivatalos Sex Pistols