Amikor Sid Vicious-t 1978-ban letartóztatták barátnője, Nancy Spungen, állítólagos leszúrása miatt a manhattani Chelsea szállodában, Sid pillanatok alatt drogos punk alakból a világ egyik leghírhedtebb sztárjává vált. Miután Spungen kényelmesen eltávozott a való világból (Nancy foglalkozott Vicious karrierjével a Sex Pistols berobbanása óta), a csúszómászó ex-menedzser, Malcolm McLaren "visszakúszott". Letette Viciousért az 50.000 dollár óvadékot (az anyagiakat nagyrészt a Virgin Records állta, mely még szerződésben állt a megzavarodott sztárral) és azt tervezte, hogy amíg szabadlábon van, felvesz vele egy albumot. "(Vicious) ezt produktív és optimista módon fogja megcsinálni" - jelentette be Al Clark, a Virgin PR-főnöke. Öngyilkos hangulatban és a fájdalmas heroin detoxikálóban Vicious azonban minden volt, csak nem "optimista". McLaren és a Seditionaries butikban társa, Vivienne Westwood, mégis elkezdték olyan pólók árusítását, amelyek Vicioust katonaruhában ábrázolták a következő felirattal: ÉLEK, A LÁNY HALOTT, ÉS A TIETEK VAGYOK. Mindenki behajtotta tehát a "vérdíjat", beleértve Vicious anyját, Anne Beverley-t is, aki egy New York-i bulvárlapnak 10.000 dollárért adta el saját verzióját a történtekről. Nem sokkal később, 1978 decemberében Vicious egy kocsmában összeverekedett Ratti Smith testvérével és visszakerült a börtönbe. Szabadlábra helyezése után belőtt magának egy ünnepi adagot (anyuci ajándéka) és csatlakozott Spungenhez az égi metadon klinikán. Halálát követően három hétre Vicious visszakerült a brit slágerlistákra a Sid Sings című sikerrel. Nehogy lekörözzék, Spungen anyja is kiadta lánya életrajzát És én nem akarom ezt az életet élni címmel. Vajon egy halottról hány bőrt lehet lenyúzni?